Harapj a dalba!

Leginkább az autóban hallgatok zenét. Amikor nagyon jár a fejemben egy dallam, vagy egy szövegrészlet, megkeresem és addig hallgatom, míg el nem árulja, miért szólított meg. Máskor egy dal révén új előadókat, albumokat fedezek fel. Én tudom merre megyek, de az izgalmas, hogy a zene hová visz és ettől jobb a flow vezetés közben. Azon a keddi reggelen előre tudtam mit fogok hallgatni. És ismét különlegesen sűrű, szinte tapintható, ízlelhető hangulatot keltett, mint előző este amikor végignéztem a születését.

Tavaly nyár végén pótoltuk be az első két évad Dalfutárt.

Ha még nem ismerted, ajánlom, ne hagyd ki! A Dalfutár Hajós András játékos zenei műsora ahol alkalmanként egy-egy zeneszerző, szövegíró, zenei producer és énekes alkot meg egy új dalt. Azonban ezt úgy teszik, hogy bár egymás produktumait látják, de egymás személyét csak akkor ismerik meg, amikor a dal elemei vázlatosan már elkészültek és mindössze egy nap marad a studióban közösen elkészíteni a végleges verziót.

source: Pixabay

Amikor hallgattam az autóban a legutóbbi műsorban szerzett dalt, akaratlanul is felidéztem a műsorban látottakat. Király Linda új hangját, a Subscribe-os srácok lelkesedését, azt, ahogy András feltette a kérdést az alkotóknak, hogy a formálódó dal és szöveg a sokadik kör után ugyan mennyire a dalszerzőé és a szövegíróé még. És ezért nemcsak a zene, hanem a alkotói sztori hangulata is velem volt.

A dalt hallgatva felidéztem, hogy már első állapotában is tetszett mind a dallam, a szöveg és a hangszerelés. Majd újraéltem a kezdeti várakozástól, az munka fordulatain át a végső verzió teljességélményéig mindent. Közben távolról, észrevétlenül beépültem a csapatba és a dal úgy lett a sajátom, ahogy a szurkolóé a csapat.

A zene miatt is érdemes követni, de nekem a Dalfutár elsősorban az alkotó együttműködésről szól.

És ez az ami miatt vezetőknek, csapatokat támogatóknak nagyon ajánlom. Hajós András műsora, miközben szórakoztat, a közös munkáról tanít. Ráadásul a kreatív együtt alkotásról, ami az együttműködés legnehezebb fajtája. És amit ennél a műsornál szárazabban, gépiesebben és nyílván absztrakt módon ír le a vonatkozó irodalom. A műsor ugyanakkor játékosan mutatja be milyen az, amikor komplex kihívást kapunk, meg is akarjuk oldani a helyzetet. Amikor el kell fogadnunk, hogy nincsen elég információnk, és nincs minden esetre alkalmazható gyakorlat.

A komplexitás kezelésére marad a próbálkozás és a kísérletezés.

A műsor zsenialitása, hogy észrevétlenül tanít arról, hogy mindez mitől működik. Például a mindent átható, közös, motiváló céltól és a megteremtett biztonságos feltételektől. Adott a megkérdőjelezhetetlen hozzáértés és a személyes magabiztosság. A résztvevők kölcsönösen megelőlegezik egymásnak a bizalmat. És a saját, egyébként kulcsfontosságú szerepét, a műsorvezető a háttérben tartja mindaddig, míg nem indokolt fellépnie. A kedvencem, a rengeteg emberi pillanat: a kis és nagy ütközések, elengedések, a tisztelet és az elfogadás, a humor és az öröm.

Kétszer ismerjük meg a résztvevőket.

A műsoridő első felében megismerkedünk az interjúalanyként bemutatkozó résztvevőkkel. A műsor második felében pedig újra megismerkedünk velük, miközben a tetteik hangosabbak, a szavaiknál. Mára túl vagyunk egy tucat dalon és útközben mi nézők 50-60 embert ismertünk meg, akik engedték, hogy lássuk őket a munka közben. És ami legalább ilyen izgalmas, láthattuk Hajós Andrást és a Dalfutár láthatatlan stábját vagy tucatszor megteremteni ennek az ideális körülményeit.

A művészek az átlagnál tapasztaltabbak az új, nehezen kifejezhető gondolatok megfogalmazásában és megformálásában. A 20. század vége óta a társadalomban és a gazdasági életben is növekvő számban adódik olyan kihívás, amihez pont ilyen tapasztalatra és eszköztárra van szükség. A Dalfutár erre kínál rálátást, rendkívül szórakoztató módon.

Szóval a műsor miközben szórakoztat, viselkedési példákat tömörít 3-4 perces hangfileokba, amelyeket fogyasztóként a dal minden újrahallgatásával letöltünk. És a látot jó példák - remélem - életre kelnek bennünk.