Főkönyvi kivonat és kockahas

Van az a kor, ami felett alig van ember, aki ne akarna leadni pár kilót. Elrepül egy-két év ülőmunkával, vagy éppen csak sok a stressz és több kalória megy be mint ki. Több a nasi, vagy nem jön össze a heti mozgásmennyiség és hopp egy röpke év alatt, hirtelen ott terem pár makacs kiló.

Először csak egy kis feleslegnek tűnik, de rengeteg kis gond jön ezzel a kis túlsúllyal. Csökken a mozgástartomány, a dinamizmus, csökken az egészségtudat, a magabiztosság. És ha huzamosabb ideig, nincsen változás, akkor a kilók maradnak és stabilizálódik az új énkép.

De ne legyünk igazságtalanok azzal a plusz súllyal. Hiszen az csak tünet. És nem is feltétlenül rossz dolgok tünete.

Velejárója lehet korábban kitűzött, vagy tudat alatt választott céloknak. Talán sikert, vagy éppen stabilitást keresetem a munkámban, így többet ültem íróasztalnál, kocsiban? Lehet, hogy szülőként a figyelmem a gyerekeim felé fordítottam, így kevésbé figyeltem oda arra, hogy mozogjak? De az is lehet, hogy a nehézségeket követően szándékosan békét, harmóniát, jólétet kerestem és többet engedtem meg magamnak evésben, pihenésben. Ha így volt, részben ez a túlsúly volt az ára.

Nem csak az embereknek, de a cégeknek is megvannak a makacs kilói.

Például az a helyiség, tároló, ami nincsen rendbe rakva már jó ideje. Az az iktató szekrény, mappa, vagy drive folder, ami szinte túlcsordul és már senki sem meri közelíteni sem. Azok a nehézkes munkatársak, akik inkább visszahúzzák a többieket, de amíg halad a szekér előre senki nem vállalja fel velük a konfliktust.

Azonban van, hogy a túlsúly okozta kényelmetlenség fokozódik és ahogy telik az idő, eljön a nap, amikor annyira elegem van, hogy megadnék bármi árat azért, hogy újra dinamikusabban, frissebben tudjak reagálni. Azt már tudom, hogy nem egy nap alatt fogom ledolgozni. Azt is sejtem már, hogy ha gyorsan adom le, várható, hogy gyorsan vissza is jön.

Van persze megoldás. Fura módon úgy érek célt, ha elfogadom, hogy ez a túlsúly em rossz dolgok, hanem csak velejárói a korábbi döntéseimnek. Annak, hogy több figyelmet adtam magamnak, a szeretteimnek, stabilabb, jó esetben sikeresebb lettem. Ha ezt elfogadom, úgy a súlyt is elfogadom, mint a részem. Egy olyan részem, amit már elengednék, mert azt gondolom már tudnék jobb döntéseket hozni, jobb gyakorlatokat kielakítani.

Azonban ehhez azt a gondolkodásmódot és szokásrendszert kell elengednem, ami a túlsúlyt folyamatosan létrehozza és megőrzi.

És hogy miért tart sokáig? Mert az elengedett szokások helyére újak kívánkoznak. És legalább annyi munka van az új, engem jobban szolgáló viselkedések kipróbálásával, megtanulásával, mint a régi elengedésével. Az elengedés és az új tanulásának a párhuzamos munkája erőfeszítést igényel. Azonban, akik sikeres fogyásról mesélnek, szinte mind ilyen szemlélet és életmódváltásról számolnak be.

Egy cég esetén is az elengedés és az új tanulásának alapos munkája vezet fenntratható eredményre.

Bár megteheti, hogy kockáztatja a jó hírnevét, a stabil működését, és az összeszokott közösségi hangulatot némi gyors költség optimalizációért, hogy jobban nézzen ki a főkönyv az év végén. Megteheti azonban azt is, hogy fokozatosan javít a munkatársak kommunikációján, a célok, a stratégia transzparenciáján, a visszacsatolási körökön és kísérleteket indít, hogy hogyan tudja mindezeket könnyebbé, gördülékenyebbé tenni. Megteheti ezt akkor is, amikor éppen senki nem kívncsi a főkönyvre.

Persze van olyan üzleti helyzet, amikor a főkönyvi kivonat, a mérleg szerinti eredmény kiemelten fontos. És van olyan nyár, amikor a kockahas sokat számít. De ezeknek rendszerint nagyobb az ára, mint azt elsőre gondolnánk.

Az igazán izgalmas számomra az, hogy hogyan tudunk egy olyan folyamatos tanulást kialakítani és kiterjeszteni az egész szervezetre, amelyben motiváltan és párhuzamosan történik elengedés, és az újjal való kísérletezés és mindez a minimálisan szükséges erőfeszítéssel.