Kultúra és krumplis pogácsa

Ott álltam lisztes, tésztás, ragacsos kezekkel és azon mosolyogtam magamban, hogy a tésztagyúrás jobban igénybe veszi a kezem, mint amikor alkarra edzek. Szombaton volt a második alkalom, amikor burgonyás pogácsát sütöttem. Tavalyi elhatározásom volt, hogy megtanulom, most jött el az ideje. Egy hete túl óvatos voltam a sóval, így most azt próbáltam ki, hogy ha sokkal bőkezűbb leszek, az vajon lefojtja-e az élesztőt, ami éppen vidáman domborodott ki a tejes tálból.

Photo by: Artur Rutkowsky

Mi is a kultúra?

Ahogy ott gyúrtam a tésztát azon gondolkodtam, hogy mi is a kultúra. A kultúra vajon az élesztőgomba, amit belemorzsoltam a tejbe? Mert ugye anélkül nem nem történik semmi. Nem indulna el a tésztát átalakító alkoholos erjedés, a keletkező szén-dioxid nem kelesztené meg a tésztát, nem alakulna át a lagymatag massza egy levegős, könnyű textúrájú tésztává.

De az alkoholos erjedéshez kell a cukros tej is - gondoltam tovább. És kell a langyos hőmérséklet is. Akkor a kultúra nem önmagában az élesztőgomba, hanem talán a tápanyag is? Hiszen magában a gomba, cukor nélkül nem termelne szén-dioxidot. Csak várna, elkeveredve a lisztben. Jó - mormoltam, ahogy próbáltam lefejteni a masszát az ujjaimról - akkor legyen a kultúra tágabban értelmezett, hiszen a vak is láthatja, hogy a felfuttatott élesztő szinte kimászik a tálból, és a kelesztett tészta is szemmel láthatóan gyorsan növekszik.

A kultúra magában foglalja a saját korlátait.

Az egyik dilemmám azonban a só volt. Mivel nem voltam tapasztalt a sütésben attól féltem, hogy ha túlsózom a tésztát, az tönkreteszi az élesztő hatást. Korlátokat szab annak, hogy mennyire kel meg a tészta. Azonban só nélkül élvezhetetlen lesz a pogácsa, akkor meg minek dolgoznánk mi együtt az élesztőgombákkal órákon keresztül. Be kell látnom, - gondoltam ezen a ponton - hogy a kultúra több, mint az a kelő élesztős tészta. A kultúra magában foglalja a változás korlátait, azt az egyensúlyt, ami az alkalmazott élesztő és a só mennyisége között van.

Ahogy sütöttem eszembe jutott, hogy régen, amikor az asszonyok kovásszal kelesztették a kenyértésztát milyen rossz ómen volt, ha a kovászba idegen gomba, vagy baktérium-törzs keveredett, ami elszínezte, vagy ehetetlenné tette a kenyeret. Ma ez minket nem fenyeget. A higiéné, a mikrobiológiai tudásunk alkalmazása a gyártásban, a hűtőlánc a gyártótól a konyhámig mind mind azt segíti, hogy én kiszámíthatóan, biztosan azt kapjam eredményként amit elképzeltem. Arra jutottam, hogy a kultúra akkor magában foglalja a mikrobiológiai tudásunk, a gyártás és hűtés technológiát, sőt talán magát az azt megalapozó tudományos gondolkodásmódot is.

Ekkor megráztam magam, mert tudtam, hogy innen csak egy lépés és a modern kort megelőző, a tudományos gondolkodásnak teret adó gyarmatosító törekvések kora, az pedig csak nem lehet az a kultúra, ami megkeleszti a pogácsám… vagy igen? Na mindegy vissza a jelenbe!

Gyorsan megnéztem a telefonomon, hogy nem hagytam-e ki valamit a tésztából. Kicsit böngésznem kellett, hogy megtaláljam ugyanazt a receptgyűjtó portált és ugyanazt a receptleírást.Azért elképesztő, hogy mennyien sütnek pogácsát! 20-30 éve sem volt máshogy, és bár nem volt okostelefon, internet, voltak magazinok, bennük recept rovat és voltak persze munkahelyi, játszótéri beszélgetések. Ezek mind ugyanabból táplálkoztak, hogy rengeteg ember vágyik rá, hogy elkészítsen egy a jóízű péksüteményt és beszámoljon a sikeréről, a büszkeséségről.

Ilyenkor talán az ember is “megkel” kicsit és megnő mint a tészta. Lehet, hogy ez is része a kultúránknak.. olyat és úgy tenni, ami megnöveszt, átalakítva többé tesz minket. Talán.

Amikor elkészült a pogácsa, hívtam a gyerekeket, hogy kóstolják meg. Ízlett nekik. És már láttam, hogy nem utolsó alkalommal kísérleteztem az élesztővel, a sóval, a hőmérsékletekkel. És nem utoljára böngésztem recepteket.

Talán az is a kultúra része, hogy többre, finomabbra vágyunk, ahogy a gyerekeim tették. És talán az is, hogy többet és jobbat akarjak nekik adni, akár olyat, amit még ma nem ismernek. De persze lehet hogy fölösleges ez a sok filózás és a kultúra az az 5 dekás sárga csomagolású kellemetlen ízű, szagú élesztőkocka.